Sziasztok!Emma vagyok 18 éves!Nagyon zsúfolt az életem!Mikor 4éves voltam, anyukám elhunyt.Apukám meg sajnos, most a rácsok mögött van.Egy árva házban nőttem fel, amit már az otthonomnak nevezek.Találkoztam egy kedves,aranyos,helyes fiúval, egy év után.Sajnos neki a szülei egy autóbalesetben haltak meg.Mikor egy fiú elbökött,és leestem, Harry segített.Azóta is a legjobb barátok vagyunk.Megbeszélünk mindent, elmondunk egymásnak az összes titkainkat.Együtt nevettünk,együtt sírunk.Mikor betöltöttem a 15, rájöttem, hogy ez barátságnál is többet jelent.Onnan veszem, mikor először megcsókolt, de bocsánatot kért.Sajnos nem vallotta be magának, de szerintem ő sem érez másképp, ahogy én.Remélem hamar bevalja magának, és talán minden megváltozik.
Ma van a nap, mikor elhagyom az árva házat, Harryvel együtt.Mivel mind ketten betöltöttük a 18-at, úgy gondoltuk, összeköltözünk, mivel nincs senki, akinél lakhatnánk.Sajnos azóta sem vallotta be nekem,mit érezz irántam.Én meg ugyan úgy érzek, és nem félek bevallani.
Szeretem.
